Ma volt az első napom a suliban. Reggelire nem is ettem semmit, mert félő volt, hogy napközben kihányom. Mindenki biztatott, (jó Dinitől a hülye öcsémtől, nem is várnám el) ami jólesett, de még így is nagyon izgultam. Vajon lesznek-e barátaim?Vagy itt is kitaszítanak, csak mert imádom a matekot? Azt fogják hinni, hogy stréber vagyok. Talán ha lesz elég bátorságom, akkor megmondom, hogy márpedig nem vagyok az, mert utálom a történelmet.
Ráadásul először a fiúkat vittük suliba, mert nekik útba esett az iskola. Remek! Addig is izgulhattam. Aztán apa egyszer csak megállt egy épület előtt. Aha. Szóval ez lesz a sulim. Fura volt.Rózsaszínes-pinkes árnyalatot véltem rajta felfedezni.
Apu kirakott a kocsiból, úgyhogy kissé bizonytalanul elindultam az iskolakapu felé, ami kék színű volt. Amikor beléptem a suli területére, alaposabban is megtekinthettem az épületet. Három részből állt(plusz még egy a tornaterem)amik kis folyosókkal voltak összekötve. Csodálatos. Ezek szerint nem kell lépcsőzni, amit őszintén nem bánok. Az iskola udvara szép nagy volt, közvetlenül mellette pedig hosszú salakpálya húzódott.
Láttam, hogy táblák vannak kirakva szerte az egész suli területén. Érdeklődve közelebb mentem az egyikhez, amire az volt ráírva, hogy 5.c , mert ha már öt cés vagyok, akkor nyilván azt nézem meg.Láttam, hogy rá van írva a népsor is. A fiúk természetesen többen voltak, mint a lányok, mert mindig többen vannak. A csajok száma 10, a srácoké pedig 12. Úgy látszik, hogy a tábláknál sorakoznak a diákok, ugyanis azt vettem észre, hogy mellettem áll egy másik lány is. Kék a szeme a haja pedig arany színű. Jé, majdnem ugyan úgy nézett ki, mint én. Annyi a különbség, hogy vagy fél fejjel nagyobb nálam és az én szemem színe barna.Gondoltam, ha már ő nem szólt hozzám, majd én megkezdem a beszélgetést.
- Szia! Hogy hívnak? Az én nevem Farkas Detti Te melyik osztályba jársz? Én 5. cés vagyok-csevegtem. -Szia! Engem Gaál Fanninak hívnak. Én is 5. c-és vagyok-válaszolt kedvesen -Te ismersz valakit az osztályból? -Aha. Úgy hívják, hogy Nemes Attila.Egy iskolából jöttünk át.Te? ---Hát engem az iskolában kitaszítottak. -Szegény! -Nem baj. Itt egy új lehetőség, hogy barátokat szerezzek. Te lennél a barátom? Mármint el tudnál viselni? -Aha. Szerintem tök kedves vagy. Ülünk egymás mellett? -Persze!
Úgy örültem neki, hogy végre lett egy barátom.Vagy afélém. Egyszerűen jó érzéssel töltött el, még nem is nagyon ismertem ezt a fogalmat.Barát.Jól hangzik.jaj kit álltassak úgy örülök.Egyre többen gyülekeztek körülöttünk.Akik szintén a népsort nézték.Ami a következő:
1.Dalos Marcell
2.Deres Boglárka
3.Farkas Detti
4.Gaál Fanni
5.Hermann László
6.Kiss Péter
7.Nagy Kristóf
8.Nemes Attila
9.Németh Réka
10.Simon András
11.Szilágyi Kitti
12.Varga Alvin
Huh, 10 nevet kell megjegyeznem. Csengettek, de mielőtt elindultunk volna "aztsetudjukhová" az igazgatónő hangját hallottuk meg a hangszórókból. Elmondta, hogy üdvözli a régi és az új tanulókat, idén többen leszünk, mert indult egy c osztály is. blablabla. Majd mondta, hogy az 5.a-sok tanterme a 012-es az 5.b-sek tanterme a 013-as és a mi tantermünk pedig a 014-es.A mi osztályunknak minden nap a 2-es épületbe kell mennünk. Hát jó. Ezt követően el is indulhattunk.Mire beértünk a saját tantermünkbe, már 2. órára csengettek be. Egy kedvesnek tűnő, fiatal tanárnő jött be és elmondta, hogy Balogh Erzsébetnek hívják, valamint, hogy négy évig ö lesz az osztályfőnökünk. Úgy látszik van pár lány az osztályból akik csevegősek, ugyanis amíg a tanárnő beszélt végig suttogtak egymással.Gyanítom, hogy ők már ismerik egymást.nem baj ketten figyeltünk a kányok közül.Én és Fanni.A fiúk viszont úgy láttam nagyjából figyeltek. Jó volt, hogy ma csak ofő. órák voltak, mert rengeteget írtunk és nem bírtam volna elviselni még ez útán egy természetismeretet. Amúgy szerintem Fannival legjobb barátnők leszünk.Tök kedves és egész nap velem volt.
Harmadik órán aztán kicsit el kezdtem megfigyelni a társaságod.Aztán észrevettem egy szőke hajú, fekete szemű fiút és konkrétan teljesen elbambultam. A régi iskolámban is voltam már szerelmes.Legalábbis eddig azt hittem, hogy igen. De most rájöttem, hogy akkor nem voltam szerelmes abba a bizonyos valakibe, inkább csak tetszett. Csak azt vettem észre mikor végre befejeztem a bambulást, hogy Fanni a kezét rázza a szemem előtt.
-Hahóó- mondta. Vagy inkább üvöltötte. - Jaj, bocsi elbambultam. Nem tudod ki az a srác?-érdeklődtem tőle azt hiszem a szerelmemről. -De ő Attila a volt osztálytársam. Viszonylag jó tanuló,csak asszem köriből nem túl jó. -Van testvére?-kérdeztem. -Van egy, úgy hívják, hogy Anna.De miért érdekel ennyire?-na itt tuti, hogy elvörösödtem- Nee te beleestél Atiba! - mondta nem túl halkan. Hát ha már ő is úgy gondolja akkor biztos.
Ezt követően Fanni el kezdett mesélni Attiláról, vagy ahogy én hívom:RÓLA. Elvileg május 11-én született. Ez jó én július 2-án ,,láttam meg a napvilágot". Már 3 éves kora óta ismeri őt. Viszonylag kedves és eszméletlenül jó magyarból. Főleg a nyelvtan megy neki nagyon jól.
A mai nap elmaradtak a további óráink így apa jött értem a negyedik óra után rögtön.Utána még egy prédikációnyit kellett mesélnem a napomról.Jó, hogy azt nem kérdezték meg, hogy pontosan mikor, hányszor és hova mentem wécézni. Dini lapult, mert kapott egy rossz jegyet amiről anyáék még nem tudnak, és ahogy az öcsémet ismerem még egy jó darabig nem is fogja.
Napom:Nagyon jó volt. Beleestem egy fiúba.(úúúúristen rögtön első nap) .Lett egy legjobb barátnőm. Olyan jó nap volt. Ja és Dini otthon okoskodott. Nem sokáig bírtam. Fogtam a párnát és jól nekivágtam a fejének. Ami azért olyan kicsi, mert neki egész egyszerűen nincs agya.
